Magyar Buiatrikusok Társasága magyar english

Magyar Buiatrikusok Társasága
1078 Budapest,
István u. 2.

Hírek


Dr. Köcski László aranydiplomás állatorvos elment


Dr. Köcski László aranydiplomás állatorvos elment 2021. november 11.-én életének 81. évében hajnalban eltávozott közülünk Dr. Köcski László, akit a legközelebbi rokonai és barátai nehézatléta termetét és előrehaladott korát meghazudtolva gyakran Lacikának hívtak. Lacika megérdemelte ezt a nevet, mert kevesen tudtak olyan szépeket álmodni, olyan nagyokat gondolni, mint a kisgyerekek tudnak. Ő a Földön egy zűrzavaros világban tudott.

Köcski László 1941. április 7-én született Keszthelyen pedagógusszülők gyermekeként. A három testvér közül, a nővére és az öccse között, ő a második. Amikor született már javában folyt a háború, mire nagykorú lett már túl voltunk a forradalmon. Általános és középiskoláit Nagykanizsán végezte. Az általánost egyházi iskolában kezdte és államiban fejezte be. 1959-ben érettségizett, majd ugyanebben az évben felvételt nyert az Állatorvosi Főiskolára. Az Állatorvos- tudományi Egyetemen 1965-ben szerezte diplomáját, cum laude minősítéssel. Közben volt egy igazi nagy kalandjuk: három évfolyamtársunkkal együtt négyen majdnem megnyerték az első Ki-Mit-Tud?-ot.

A diploma megszerzése után a Pécsi Mesterséges Termékenyítő Főállomás dolgozója lett. 1967-ben egy évet Kubában dolgozott. 1978-ban a Dél-Dunántúli Mesterséges Termékenyítő Vállalat, később a Dél-Dunántúli Állattenyésztő Vállalat dolgozója. A gyanútlan embereknek úgy tűnhet, hogy nyughatatlan volt, de ő végig egy munkahalyen dolgozott. (Nem ő vándorolt ide -oda, hanem ugyanaz a munkahely változott összevonások és átszervezések miatt.)

A hetvenes évek közepén bevezetett bikasperma mélyhűtés technológiája az évtized végére a laboratóriumi munkában tevékenykedő szakemberek elkötelezett munkája során konszolidálódott, a vemhesülési eredmények a friss spermával végzett inszeminálások fertilitási értékeit mindenütt meghaladták. A tengertúli importokból beérkezett fiatal és felnőtt tenyészbikák akklimatizációs problémái leküzdésével a szekszárdi spermatermelő labor szaporítóanyag előállítása a Dél-Dunántúli régióban a holstein-fríz fajtaváltás, a tejelő irányú szakosodás bázis intézményévé nőtte ki magát.

Az egyetem elvégzése után folyamatosan képezte magát (intézményes formában és autodidakta módon). Spanyol nyelvből felsőfokú, angolból középfokú nyelvvizsgát tett. 1980-ban szaporodásbiológus szakállatorvosi diplomát szerzett. A mindennapos munka mellett folyamatosan részt vett (elsősorban az Állattenyésztési Kutatóintézet Szaporodásbiológiai Osztályával együttműködve) kutatási munkákban. A szakirodalomban megismert új eljárásokat, a kezelési módok eredményességét üzemi kísérletekben ellenőrizte, a módszerek széleskörű alkalmazását csak saját eredménye alapján javasolta. Rendszeresen publikált. Az 1970-es évekre esik, hogy megismerkedett Dr. Perjés Istvánnal és életre szóló barátságot kötöttek. A telepi munkák során az elméleti és gyakorlati ismeretek szintézisével kialakítottak egy prevenciós és terápiás munkamódszert, amit szaporodásbiológiai gondozásnak neveznek.

A szaporodásbiológia egy kétkezi szakma, nemcsak a pályatársak irigyelték páratlan manualitását, hanem a mesterfogásokat igyekezett átadni a nyári gyakorlatokon hozzá beosztott állatorvostanhallgatóknak. Mindez a műszere– zettség korabeli színvonala tükrében az UH diagnosztika érája előtt figyelemre méltó. A szaporodásbiológia művelői között kimagasló volt az ő tevékenysége. A szakma művelői figyeltek rá. Alapító tagja a Szaporodásbiológiai Társaságnak, több cikluson át elnökségi tag. A Magyar Buiatrikusok Társaságában a Senior tanácsadó testület tagja. Baranya megyében sokat tett az inszeminátorok szakmai érdekvédelmi társaságba tömörítésért, ennek keretében továbbképzések szervezéséért az általa létrehozott Uterus Egyesület keretei között.

Munkáját hivatalosan is elismerték:
1991-ben a Földművelési minisztertől Tolnai díjat kapott, 2021-ben évben, a forradalom évfordulóján az Agrárminiszter Életfa díjban részesítette. Közben megkapta a Hetzel díjat is 2006-ban.

2003 óta nyugdíjas. Ez nála kezdetben azt jelentette, hogy megváltozott a munkához való viszonya. Elkezdte a rugalmas elszakadást a munkától. Hetente két napot nyugdíjas-napnak hívott és ilyenkor nem ment kiszállásra. A nyugdíjas- napok számának növelésével elért odáig, hogy már évek óta nem végzett gyakorlati szaporodásbiológiai munkát.

Betegségei elhatalmasodtak rajta. Most elment az úton, amelyen minden élőnek el kell menni.

Köcski László elment. Mi még élünk, de nekünk élnünk kell, mert, ha Vele halnánk, ki sírna, zokogva Lacika szellemes viccein?

Kedves Laci! Nyugodj békében, Isten Veled.
Dr. Pécsi Tamás
a Magyar Buiatrikus Társaság
Senior Tanácsadó Testületének tagja
• Vissza az oldal elejére •
 
 
 SimplePay vásárlói tájékoztató
delta-design.hu